2014-09-01

1. díjam *-*

 Ma kaptam egy díjjat, amelynek rendkívül örülök! :D A díjat Lyl Shanno-tól kaptam meg, és nagyon, nagyon köszönöm neki *-*.

No de lássunk hozzája :D. (bocsi ha béna vagyok, de 2 hónap blogolás alatt csak most történik velem ilyesmi először...)



11. dolog magamról

Hú... ez nehéz :D

  1. Rengeteg ideig (10 éves korom után is) szoptam az ujjam :"D, aztán egyszer azt mondtam "Elég!" - és 2 nap alatt leszoktam
  2. Swag a stílusom, mégis írok... 
  3. Úgy 10 alvókám van 
  4. Elsős korom óta írogatok, 1-2 év kimaradással 
  5. Van egy design blogom, aminek 5 szerkesztője van + én, mint rendszergazda 
  6. A leges-legjobb barátom, aki már-már a testvérem egy fiú 
  7. 10 évig táncoltam 
  8. Jelenleg gólya vagyok 
  9. Nem teszem soha az ágyam mellé a lábam, mert attól félek, hogy megfogja valami...
  10. Vagdostam magamat 2 hónapig


    11. válasz


  1. Milyen extrém sportot próbálnál ki? Semmit, a biztonság híve vagyok xd. 
  2. Van kutyád, vagy valamilyen háziállatod? Van egy Molly nevű kutyám, német juhász keverék. 
  3. Mi a kedvenc könyved? Szépek, csúfok, különlegesek - imádom az írója gusztustalan, és provokatív stílusát :D
  4. Mióta blogolsz? Úgy 2-3 hónapja
  5. Mi a kedvenc zenéd? Nincsen, univerzális vagyok, még komoly zenét is hallgatok :D
  6. Milyen fajta filmeket szeretsz? Horror, krimi, fantasy ♥♥♥♥
  7. Mi a kedvenc színed? Nincsen, de ha választanom kéne, akkor azt mondanám, hogy szilvakék 
  8. Mi a kedvenc sorozatod? Hú... kedvenc? Nos: Trónok harca ♥ Breaking bad ♥ Walking dead ♥  Sleepy Hollow ♥
  9. Kedvenc kajád? HÚS! - na de picit bővebben: minden gyors kaja :D
  10. Te is nagyon ki szoktál fogyni a kérdésekből a díjjaknál? Hát... eddig még ez az első díjam :) 
  11. Mit gondolsz az okkultizmusról? (bocs, de tényleg nem tudok mit kérdezni) Hát az az igazság, hogy én kényszer szkeptikus vagyok... (igen, van ilyen is) Néha elhitetem magammal, hogy nem hiszek semmi ilyesmiben, de... igazából igen. SZÓVAL UTÁLOM AZ OKKULTIZMUST! - mert f*satós


11. kérdésem



  1. Milyen stílushoz vonzódsz a leginkább? (swag, hipster, goth stb...)
  2. Hány cm vagy? 
  3. Hiszel a szellemekben?
  4. Mi a véleményed a kereszténységről & ateizmusról & sátánizmusról? 
  5. Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis? 
  6. Mit tennél, ha hirtelen csodaországban ébrednél fel? 
  7. Megcsókolnál egy békát, hogy utána a te herceged legyen belőle?
  8. Mi a véleményed Dósa Fanny-ról? 
  9. Ha hirtelen elrabolnának, és egy kínai buddhista templomba vinnének, ahol se áram - se térerő, mit csinálnál?
  10. Hová utaznál & mit csinálnál, ha tudnál utazni a térben és az időben?


Akiknek küldöm:

  1. Remény-Szerelem-Álom-Élet
  2. Remember the moments
  3. Jó blogok tárháza

2014-08-30

1. krónika - Menekülés Foxheadlake-ből

 Egy másik világ, melyben a harc, és a halál mindennapos. Eme világban 6 db vezető birodalom él és uralkodik, a többi kisebb ország, és a gyarmatok felett. Az elfek országa, Moonsbough, melyben mindig éjszaka uralkodik, a Nimfák földje, Kralissia, melyben a szépség már-már ragályos, a Jantuk birodalma, Snowland, hol örök tél van, az emberek földje, Foxheadlake, hol a ravaszság az úr, és végül a démonok lakhelye, Breighnow, hol a fájdalom a leg ínycsiklandozóbb csemege. És Ramona Kaeron, Ork szülötte, Edward, az emberkirály lánya az, aki eme harcokat örökké megállíthatja. A lány vérében a főisten legerősebb rúnája lett eltemetve, ha megleli, a többi rúnát fel lehet ébreszteni, Ork három sárkányát, kik hosszú álomra lettek hivatva. Ezt az kell az összesen 6 darab rúnakővel megszakítani.
 Ezek alatt az emberek nagy mulatságot csapnak, a bor csak úgy folyik a szökőkutakból, és a szolgák minden percben valami finomságot terítenek ki az asztalra, hogy ezzel kedveskedjenek a leendő vendégeknek, hisz nagy alkalom ez: ma van Ramona Kaeron esküvője. A hercegnőt az udvarlányok, és a szolgák készítik fel az esküvőre, miközben észre sem veszik úrnőjük arcán a szomorúságot.


- Gyönyörű leszel!  - mondta az egyik, és kacagva feladta a fátylat a fiatalra, aki hamiskásan bólintott, majd a tükörbenézett. „Istenem… segíts.” – gondolta, és a kényszer mosollyal az száján megigazította a ruháját.
  Harangoztak. Eljött az idő, hogy kivonuljon a hercegnő a szentélybe. Lent Edward király csillogó tekintete várta a lányt, édesapja percenként meg-meg törölte a szemét, majd kivezette őt az oltár elé. A Varjúember is ott volt, mindig a hercegnője mögött, s mikor beértek a templomba gyorsan behúzódott, a hercegnő védelmére legalkalmasabb sarokba. Kívül a nép ujjongása hallatszott, ők már most elkezdték az ünneplést.  Persze nincs mitől tartani, Ramona-nak nincs választása, a nemeseknél nem lehet. Thomas teljesen elpirult, és méla mosollyal súgta oda a menyasszonynak: „Csodálatos vagy…”.
- Üdvözlöm az itt egybegyűlteket! – kezdett bele mondandójába a püspök, és felemelte két kezét, mintha imádkozna. Sachel percenként meg-megrezzent, és zavarosan hamis mosolygásba kezdett.
- Valami baj van, Sachel? – nézett értetlenül Harry a nővérére, majd somolyogva felé hajolt: - Tudom én, hogy te akartál hozzámenni Thomas herceghez.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. – a püspök, még elhadart néhány Szent beszédet, melyben Ork főistent méltatta, végül bele kezdett a ceremóniába:
- Elfogadod-e Ramona Kaeron hites férjedül az itt megjelent Thomas Richard Broom-t, míg a halál el nem választ? – nagy lett a csend. Mindenki a hercegnő válaszára figyelt. Ramona idegesen nyelt egyet, nagy levegőt vett, és kimondta, azt, amit a világért se vett volna a szájára:
- Igen, elfogadom. – a szentélyben ülők halkan ujjongani kezdtek, de aztán újra elhalkultam, mikor a püspök Thomas-ra tekintett.
- Thomas Broom, elfogadod-e hites feleségedül az itt megjelent Ramona Kaeront-t, míg a halál el nem választ? – egyértelmű volt a herceg válasza. Neki könnyű, ő szereti Ramona-t, mosolyogva, igent mondott, majd kisebb-nagyobb tapsözön tört ki. – Csókoljátok meg egymást! – kiáltott a pap. Thomas boldogan maga felé húzta felesége arcát, és megtörtént, aminek meg kellett történnie.


 A lakoma után, jött csak a hercegnőnek az, amit a legkevésbé sem várt: a nászéjszaka. 3 pap volt jelen, kezükben a Sárkány Könyvel, amelyből kántálták eső nyelven a Szent igét. Ezek előtt az emberek előtt kellett a nemesi családokban szeretkezni. Ramona aggódóan Thomas-ra nézett, akit mit sem érdekelt ez az egész.
- Elég, ha nem figyelsz rájuk.
- Nyilván… - borzongott meg a hercegnő, és hagyta, hogy minden a rendje szerint történjen, mert ez volt a feladata. Hogy élvezte e? Nem. De meg kellett tennie, a népe érdekében. A hercegnőknek meg van minden kiváltságuk, kivéve a szerelmet, a szerelem sosem lesz az övék.

***
„Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?”
S. J. Watson

 Nem, Ramona nem lehet ez a lány, aki csak így meghunyászkodik. Egy erős, és magabiztos nő, akkor miért csinálja ezt? Ő egy Kaeron, a lehető legravaszabb családba született, lehetetlen, hogy ne lenne terve, hogy csak így feladja az életét. Éjjeli órák köszöntöttek be, sötét árnyak borították az egész kastélyt. Talán még maga a hercegnő sem tudja miért indult el ilyenkor egy lassú sétára. Bár nem volt egyedül, nyomában egy sötét alak közeledett.
- Te még most is fent vagy? – húzta el a száját a Kaeron lány, Satchel volt az.
- Gyűlölsz, igaz? – kérdezte Ramona, és leült az egyik padra, majd hosszasan nővérére nézett. Talán meg fogja ölni, ki tudja.
- Igen, én még változatlanul gyűllek. – Satchel lassan a húga elé lépett a sötétből, és a pad melletti ablakból szemlélte a várost.
- Megölsz?
- Azt terveztem… - mosolyodott el, és szoknyája alól elővett egy tőrt.

- Mire vársz? – láthatólag Ramona már teljesen beletörődött a sorsába, no persze egy Kaeronnál sosem tudni, mire gondol. Satchel kacagva belenyomta a fegyvert Ramona kezébe, és nagyon sóhajtott:
- Több okom van élni, hagyni téged, mint megölni.
- Ilyet is ritkán hallani. – nézegette a tőrt. Arany bevonata volt, helyenként rubinttal és gyémánttal díszítve. Mintha csak egy nászajándék lenne.


- Ajándék, tartsd meg. Egyszer még megmentheted vele mások életét.
- Milyen kedves… - tette el Ramona, s megindult a lakrésze felé. – Köszönöm, Satchel. -  Alig fejezte be mondandóját, máris ágyútűz zaja hallatszott, és egy hatalmas sikítás. Ramona rémülten visszanézett, de Satchel már sehol sem volt. „Mi volt ez?! Ágyútüzet hallottam…” – a cselédek össze-visszarohantak, hogy felköltsék az alvó népet. Egyszerre minden a feje teteére fordult, rimánkodások, és jajveszékelések vették körül az egész épületet.
- Mi történt? – rohant ki a folyosón lévő teraszra Thomas, nyomában a hercegnővel. A látvány gyönyörű, ámde rémisztő volt, a város tűzben égett. Hallani lehetett az emberek üvöltését, és a gyerekek sírását.
 Senki sem szólalt meg, mindenki némán állt, és nézte, ahogy megtámadják szeretett országukat. Nem a harctól féltek, hanem attól, hogy minden más lesz néhány perc leforgása alatt. Koboldok voltak, csúf, zöld, rémisztő és kapzsi lények északról. A nimfáknak már gyakran meggyűlt a bajuk velük, viszont az emberek történelmében ez az első eset, hogy koboldok csapjanak le rájuk. Hirtelenjében felugrott az egyik közülük, és undok kacajjal az arcán megindult az értetlenkedők felé, talán meg is ölt volna valakit, ha a főőr, Walt meg nem fosztotta volna őt, a fejétől.
- Kérem, kövessenek a titkos terembe! – intett, majd gyorsan megindult a lépcsőn lefelé, őt követve Ramona-val együtt az összes ember, akik ott voltak. – Az első és második osztag ürítse ki a kastélyt, és az udvart, a többi osztagé a védelem!  - üvöltött idegesen az öreg őr. – Jason, vigye biztonságos helyre ezeket az embereket!
- Várjon, és mi lesz a várossal?!
- Milyen várossal, hercegnő? – nézett vissza, majd gyorsan elrohant. Sokan sírni kezdtek, volt, akinek már az öngyilkosságon járt az esze. Az embereket utoljára 100 éve támadták meg. „A múlt megismétli önmagát… ez egy átok én mondom, a sárkányok átka!” – meredt véres tekintettel az egyik babonás vénasszony Ramona-ra.
- Ne félj, megvédelek… - suttogott Thomas, miközben levonultak a csigalépcsőn a titkos szobába, melyet mágia védett. Hirtelen valaki megfogta a hercegnő kezét, és kiragadta a tömegből: a Varjúember volt az, mellette az idegesen lábatlankodó Tim.
- El kell mennünk… - mormolta, amíg Tim odanyomott a hercegnő kezébe egy nagy tömeg ruhakupacot. – Álruha, a koboldoknak maga kell.
- Én? M-miért…
- Csak vegye már fel! – a nagykapu zaját, a másik oldalról lehetett hallani, nemsoká betörik. Thomas értetlenül rohant vissza:
- Ramona, gye… - mikor megpillantotta a Varjúembert feldúltan bólintott, és egy csókkal elköszönt a kedvesétől. – Ha nem viszed le… megöllek. – vette elő a kardját, és futott harcolni. Férfiak nem mehettek le a titkos terembe, csak nők és gyermekek, mindenkinek harcolnia kellett. Thomas is csak elkísérni akarta Ramona-t.
- Nem hagyom itt a népem! Ha átadnak engem, akkor megmenekül az ország.
- A koboldokkal szemben nem! – rázta a fejét Tim. – Kapzsik, a mi országunk meg gazdag, csak akkor mennének el, ha már kifosztottak mindent.
- Akár eszméletlenül, de muszáj jönnie, ahhoz, hogy megmentse az országát, meg kell találnia az 5 rúnakövet. Ne felejtse el, hogy ön a legerősebb rúna, vonzza magához a többit. – ez a mondtat volt az utolsó, amit Ramona-nak a kastélyban mondtak. Tim varjúvá alakult, és repülve mutatta a rókaút felé vezető irányt.
 Így menekült meg Ramona Kaeron a saját hazájából, és vált királylányból egy egyszerű vándorrá, aki a rúnákat keresi.

Érdekel mi lesz Ramona-val, Tim-el, és a Varjúemberrel? Vajon sikerül megmenekülniük? És ha igen, akkor merre viszi az út őket? Vajon mi volt a terve Satchel-nek, és miért hagyta magát Ramona?
Ha szeretnél választ kapni a kérdésedre, akkor iratkozz fel, és kommentelj! :)

Egyéb

Walt (főőr)
Kor: 62
Személyiség:
Walt egy nagyon hazafi ember, és sosem hagyná cserben az országát.

Broom ház

 A Broom ház, a legnagyobb tartománynak, Ork-nak a helytartócsaládja. A királyi család után ők számítanak a második legnemesebb családnak.

Thomas Broom
Magasság: 192 cm
Súly: 72 kg
Kor: 23
Személyiség:
Thomas egy elég érdekes ember, nagyon könnyen fel lehet hergelni, de alapjáraton megpróbál mindenkivel "mézes mázos" lenni. Elég ravasz fiú, kék szeme ellenére is, sosem lehet tudni, hogy éppen mire gondol. 

2014-08-26

2. bevezető fejezet - Sir Varjúember

 Észveszejtő ez a kínos csend, ami már jó ideje itt uralkodik. Atyám arca a tűztől, és a haragtól volt vörös, nem értettem miért, miért olyan nagy gond ez az egész? A fő az, hogy nem haltam meg, netán tévedek? Anyám búsan sírdogált a sarokban, és szemeit törögetve riadtan felpillantott: 
- Hívd az őrséget Edward, hívd őket, ha egy kicsit is szeretsz engem és a lányodat! – szorította meg atyám karját. – Kérlek… - de mintha meg sem hallotta volna, Mary kérését, úgy meredt felém, a bordáim felé, és az azon lévő üzenet felé: „Draganla talli” – ez állt abban a bélyegben, amit még a feketemágus égetett belém. Lidérc nyelv, a démonok nyelve, nagyon kevesen beszélik. Teljesen vörös voltam, a Varjúember lassan elém sétált, miközben alig-alig volt rajtam kelme, és óvatosan végigsimította a sebet, közben mélyen a szemembe nézett. Életemben nem voltam még annyira elpirulva. A keze finom, meleg hőt adott át. A tekintetében az Istenek gondoskodó ereje érződött. Szerelem? Újra fel kell tennem ezt a kérdést, abban a reményben, hogy egyszer majd rájövök a válaszra. Talán csak a nimfa ereje miatt van ez… hisz ez az ember olyan szép. 

***
„A szerelem bonyolult, és ami a legrosszabb, kiszámíthatatlan.”
Francois Lelord

 Számomra a városunk legizgalmasabb pontja a várudvar. Annyi ember és annyi hang, egyszerűen fantasztikus. Ahogy körbenézek, látom, hogy az úri gyerekek labdajátékot játszanak, míg az úri kislányok lelkesen loholnak az elegáns udvarhölgyek nyomában, akik az arborétum mélyébe igyekeznek zenélni.  Olyan nyüzsgő itt az élet, magában a várudvarban rengeteg ember él, szolgák és szolgagyermekek, akik a selyemkendőt viszik a gazadag gyerekek után, hogy megtöröljék a szájukat, miután azok magukba tömtek 5 kalácsot.

 Az erkélyem a várudvarra nézett. Én kértem így, anyám ragaszkodott ahhoz, hogy a tenger felé tekintsen, de végül atyám rábólintott. A konyhából áramló finom illat töltötte el a levegőt, hát persze, a mai vacsora más lesz, mint a többi, ugyanis ma lesz a napja annak, hogy lovaggá ütik a Varjúembert. Igen, a Varjúembert, ez a neve. Épp egy hónapja, hogy értetlenül álltam előtte, és csak annyit dadogtam: „S-sir… b-bocsánat, tudhatnám a nevem?”. Persze ez mára megváltozott, én tudom az ő nevét, és ő is az enyémet, csak ennyi idomult azóta. Nem lettünk barátok, és sosem beszélgetünk. De ennek ellenére a tanítványává fogadott, és bevezetett a mágia világába is.  
- Ramona! – kiáltott fel egy mély hang az erkély alól, gyorsan lepillantottam. Thomas herceg volt az, a vőlegényem. Igen, van az is, már vagy 2 hónapja tologatjuk az egész ceremóniát, valami mindig közbe jön, és még ez a szerencse. Nem szeretem őt, habár az udvarhölgyek szerint egy kész főnyeremény én ezzel a tudattal nem vagyok annyira megbarátkozva. Persze szeret, ezt már akkor tisztán éreztem, mikor anno rohantam a Varjúember után, és ő a megtalálásom érdekében az egész őrséget magával rángatta. Ő fogja örökölni az Ork tartományt, amely köztudottan az ország legnagyobb tartománya. Így hercegnőként az én feladatom hozzámenni. Satchel talán ezért utál annyira, én a leendő helytartó felesége leszek, ő meg csak egy egyszerű nemes. 
- Thomas, mit keresel itt?
- Szeretnék veled beszélni! – egyből megfordultam, és átszaladtam a lakosztályomon. Nem mintha túl sok okom lett volna sietni, szívesebben beszélgetnék egy cinegével, mintsem Thomassal. Mikor gyorsan kilibbentem a bejáraton, észrevettem, hogy valami nincs rendben Thomas arckifejezésével. Mélán jött felém, a szokásosnál is mélábban. 


Valami nagyon fontos dologról akarhatott beszélni, mivel a szeme csak úgy csillogott. Helyes fiú egyébként. Persze, mi más is lehetne az, akinek a tekintete színtiszta kék. Mosolyogva kinyújtotta felém a kezét. - Menjünk sétálni – mondta. Fél percig csak álltam, és bambán magam felé bámultam, mit akarhat? Bár a kezét elutasítottam, megindultam az arborétum felé, ahová vezetni akart. Nem szerettem vele együtt lenni, mert olyankor mindig elszomorodok. Thomas egy rendkívül kedves, és aranyos fiú, nem érdemli meg, hogy ne szeressék. Finoman rábiccentett az egyik padra, majd illedelmesen megvárta, míg helyet foglalok és csak az után ült le. 
- Mit szeretnél? – néztem rá türelmetlenül. 
- Csak gratulálni… Egy lovagi rang hatalmas teljesítmény. 
- Ne nekem gratulálj, a Varjúember lesz lovag. 
- De téged fog védeni, nem? Örülök, hogy biztonságban tudhatlak. – egy kicsit közelebb csúszott, megrezzentem. Nem szeretnék testi kapcsolatot létesíteni vele. - Sir Robert… 
- Ne emlegesd őt! – szakítottam félbe. – Egy áruló, jobb is, hogy eltűnt. 
- Honnan tudod, hogy áruló? 
- Mi más lenne? – feszült volt a hangulat, még egy szikra, és kipattanok magamból. Sir Robert már kislány korom óta velem volt, és mindig megvédett, az eltűnése olyan, mintha az édesapám tűnne el. – Akarsz még valamit?! 
- Igen, apád kihirdette az esküvőnk napját: Szombaton lesz. 
- Micsoda?! – kaptam fel a fejem. – Ez még túl korai… 
- Korai? Ramona, már több hónapja húzzuk, és azt se felejtsd el, hogy édesapád a halálán van! – a kert már szinte vízhangzott, mindig ez van, mikor Thomas-al társalgok, egymást hergeljük. 
- Ne merészelj úgy beszélni erről az egészről, mintha csak azért lenne, hogy apám nyugodt lélekkel haljon meg! – visítottam, majd könnyek közt elrohantam. Igen, tudom az igazságot, tudom, hogy apámnak már csak hetei vagy napjai vannak.  Hogy miért? Nyílván az ember azt hiszi, hogy fekete mágia, vagy mérgezés… nem, annál sokkal egyszerűbb: tüdőbaj. Igen, a nagy Edward királyt, az apámat egy átkozott tüdőbaj viszi a sírba. Mintha bejelentenék, hogy nemsoká meg fogják őt gyilkolni, és mi meg sem tudjuk menteni. 

***
„Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?”
Jodi Lynn Picoult

 Bárcsak máshová születtem volna. Egy szegény családba, ahol mindennapos az éhezés és a kín. Ahol a fájdalomra már immunis a szívem, és néhány könny után el is felejtem az egészet, míg végül én is meghalok. De nem, én sosem fogok annyi fájdalmat átélni, hogy aztán majd azt mondjam: „ugyan, már nem számít”. 
 Ork kardját fogtam a kezemben, egy Szent kard. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érezném a súlyát, de képtelen voltam rá. „M-mostantól lovag vagy Sir Varjúember!” – a vállán tartottam a főisten hagyatékát, az Alice kardot, egy jantu vállán. Mert igen, a Varjúember egy jantu, kinek a védőszelleme a varjú. Tim méltatlankodva rászállt a püspök fejére és torkaszakadtából elkezdett károgni. „Héé! Szállj már le a fejemről te tollas…” – sziszegett oda a varjúnak, akit mindez nem is érdekelt. A gyerekek halkan kacagtak, és még a Varjúember is elmosolyodott. „Tim!” – susmogott oda neki, aki erre engedelmesen leszállt a kényelmes, kopasz fejről. „Gratulálok, most már te is lovag vagy!” – emeltem fel a válláról Ork kardját. Ezek után, a mögöttem álló szolga gyorsan elvette a kincset, és finoman betakarta a királyi selyemmel. Tapsvihar, mindenki méltatni kezdte őt, beleértve engem is. Néhány konok szószátyár halk megjegyzéseket tett: „Milyen az már, hogy egy jantu védi a királyi családot?!”. Egy fiatalabb lovag pedig hangtalanul a mellette lévőnek szólt: „Bezzeg én már vagy ötöd esztendeje vagyok ezen a címen, és csak kövér kereskedőket kapok…”. 
 Bár a Varjúember legyintett ezekre a megszólásokra, nekem nagyon szúrta az orrom. Edward király látva a közelgő feszengést röptében felpattan, és hangosan felszólalt:
- Köszöntsük hát Sir Varjúembert, a hercegnő megmentőjét! – újra tapsözön, majd összehúzódó szájak. Éhínység. A gazdagok köreiben ez óránként előjön és már mindenki várta a vacsora zamatát, így a millió gratulálás után átvándoroltunk az étekhelyiségbe, ahol mindenféle csemege várta az odalátogató úri vendégeket. 

- Csak gratulálni tudok – mondta Thomas, miközben belekortyolt a borba. 
- Köszönöm uram. – persze látszott, hogy ez a köszönet a Varjúember részéről nem őszinte. Már az első találkozás óta így tekint Thomas-ra, de nem csak vele ilyen, szinte mindenkivel, aki nem Kaeron.
 - Tényleg nagyon jó voltál pajtás! – karolta át Tim. Timnek két alakja van, a varjú és az ember, bár emberi alakját nem tudja sokáig megtartani, egy amulett segítségével változik át. 
- Tim, ha így folytatod, elájulsz. 
- Ugyan hercegnő! Az erőmet már egy ideje csakis erre tartalékoltam! – nevetett, majd hosszasan elmesélte, hogy mik a tervei ma estére, az biztos, ha ember lenne, ugyan olyan bűnös életet élne, mint Harry bátyám, aki sok száz ágyast tart magánál. 
- Mellesleg mi volt ez a püspökkel? – nézett rá gyilkos tekintettel a Varjúember. 
- Gondoltam mulatságos lesz! 
- Nos, ha ez volt a célod, sikerült! – kacagtam el magam, de egyből lekonyult a számról a mosoly, mikor láttam, hogy Addee halkan apám füléhez hajol, és súg bele valamit. „Értem, küld fel pihenni, az ünnepség után majd mindent megtárgyalunk.” – mondta, és hamiskásan felém nézett:
- Ne félj, nincs semmi baj. 
- Én is gratulálok, - vigyorgott Harry, miközben egy örömlány szórakoztatta az ölében. – megérdemelte ezt a kitüntetést!
- Harry! Legalább az asztalnál ne… - anyám nem igazán kedveli, mikor Harry-t egy ágyassal látja szórakozni, mulatságokon, ahol vendégek is vannak pedig végképp nem.
- Ugyan, hiszen, ünnepelünk. 
- Hagyd Mary, - intett atyám. – élvezze csak ki az életet. – apám arca teljesen elborult, látni lehetett rajta, hogy retteg a végtől. Addee újra megjelent zabos arckifejezéssel, és megint súgott valami titkot jó atyám fülébe. „Rendben…” – bólintott a király, és intett, hogy menjek. Utánam röptében megindult a Varjúember is, de Tim ott maradt szórakozni. 
 A trónterembe belépve megint megfogott az a poros, füstös hangulat, ami már több száz esztendeje itt uralkodik. Egy alacsony, görnyedt hátú remete lassan végigsimította kezét az arany trónon. Majd mikor megészlelte, hogy jövünk fürge, sunyi mosollyal elénk rohant. 
- Nagy hatalmú királyi felség! – hajolt le, de tűzvörös szemét állandóan rajtam tartotta. Egy démon. Megrezzentem, a Varjúember odakapott a kardjához, hogy bármely pillanatban elválassza az idegent a fejétől. 
- Nyugalom – csitított atyám. – Ő itt a lányom, Ramona. 
- Áh, szóval eme kisasszonyban lenne az a titokzatos seb? – már mindent értek, atyám egyszer mondta, hogy az egyetlen lidércnyelvet beszélő remete is a hegyeken túl van, hónapokba telt mire ez az ember ideért. Atyám kérésére kigomboltam a ruhámat, egészen annyira, hogy látszódjon a felirat. „Draganla talli...” – olvasta fel hosszasan, miközben elkezdett verejtékezni. 
- Mi az, mit látsz?! 
- Átok! - üvöltött fel, majd rémülten hátraugrott. A Varjúember kirántotta a pengét, de atyám intett neki, hogy erre nincs szükség. 
- Mit láttál, mond? 
- Hát beteljesül a jóslat… 
- Milyen jóslat? 
- A sárkányok anyja valóban megfogantatott egy asszony testében…
- Miről beszélsz?! – kérdeztem rémülten. 
- Te angyalom…- odajött hozzám és végigsimította hosszú karmait az arcomon. – te vagy az egyik sárkányrúna. – megmeredtem. A 6 kaszt rúnája ébreszti, fel Ork három sárkányát, aki birtokolja a hat rúnát, az irányíthatja a sárkányokat is, Gallast, Dibrith-t és Grondent.  De ez mindig is csak egy legenda volt, sosem hittem benne. 
 A rege úgy tartja, Orknak nem volt elég az esze és a fizikai ereje az istenekkel szemben, éppen ezért ellopott egy sárkánytól három tojást, és a tojásokból fogant sárkányokat ő maga nevelte fel, hogy aztán a legerősebbekké tegye őket. És meg is tette, azonban a sárkányok gyengélkedtek, így még mielőtt eljött volna, a haláluk napja Ork 6 darab rúnába zárta be a lelküket, hogyha elérkezik az idő, megújult erejükkel tudjanak harcolni. Minden főistennek adott egy rúnát, hogy rejtsék el. A saját rúnáját belefolyatta a vérébe, hogy majd egyszer újraszülessen a sárkányok egy hatod része az egyik leszármazottjában, azaz bennem. 

***
„Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.”
Agatha Christie

Erre fogantattam én, hogy megtaláljam a maradék 5 rúnát, és felébresszem gyermekeimet, én vagyok a sárkányok anyja, Ramona Kaeron. 

ÜDV KEDVES OLVASÓ!

 Ennyi lett volna a 2. bevezető fejezet, amit Ramona Kaeron, azaz a "sárkányúrnő" szemszögéből írtam. Úgy tervezem, hogy a következő fejezeteket már egy másik felbontásból fogom megírni, főként azért mert rengeteg új főszereplő érkezik a történetbe. Őszintén megmondom, hogy ezt a kis story-t nem blognak szánom/szántam, hanem könyv formájában szeretném/szerettem volna (majd) kiadni, viszont ez csak egy távoli álom. De amennyiben be fogom tudni fejezni, úgy, hogy nem lesz borzalmas, és tetszik nektek mindenféle képen kiadatom! - ahhoz le is akarom fordítani xd - Lényeg a lényeg, ha szeretnétek olvasni az egészet, és nem csak ezt a két bevezetőfejezetet jelezzétek tetszéseteket, akár egy sima kommentel! Hogy értesüljetek az új infókról ill. a részekről iratkozzatok fel! 
Ölel benneteket: Felicity!

2014-08-22

Kasztok

Emberek
 Az emberek középvilágon telepedtek le. Lakhelyükön hegyek, völgyek, folyók, patakok, erdők jellemzik, mind a 4 évszak megtalálható. 

  • Szemük: eredetileg barna, azonban ez a népkeverés után változó lett
  • Erejük: eredetileg ravaszság, találékonyság és közelharc, azonban ez mára már változott, de a legtöbb emberben megvan erre a tehetség 
  • Istenük: Ork 
  • Ország: Foxheadlake
  • Földrajzi elhelyezkedésük: Rebece-völgy, a többi ország határánál 
  • Vezető család: Kaeron ház
  • Címer: egy cinege, ahogy éppen kirepül a kalitkából 
  • Zászló: piros alapon egy fehér háromszög, alatta egy sötétkék vonal
  • Különlegesség: nincs 
  • Politikai berendezkedés: királyság (a vezető családból kerül ki a király, mint trónörökös)

Hold elfek

 A hold elfek keleten telepedtek le. Lakhelyükön erdők és tavak valamint sok-sok hely és barlang található, csak a nyár van jelen náluk és a nap évente mindössze egyszer kel fel azon a vidéken. 
  • Szemük: eredetileg fekete, azonban ez a népkeverés után változó lett
  • Erejük: eredetileg a fekete mágia, azonban ez mára már változott, de a legtöbb hold elfben megvan erre a tehetség 
  • Istenük: Karen
  • Ország: Moonsbough
  • Földrajzi elhelyezkedésük: Parcal-hegység, keleten
  • Vezető család: Gromm ház (nem uralkodnak, csak úgymond jelképként szerepelnek- persze ettől még ugyan úgy élnek, mint a királyi családok) 
  • Címer: egy fa, nagy lombkoronával, fölötte meg a kifli(:D) hold 
  • Zászló: sötétkék alapon egy sárga teli hold, amiben egy fekete kifli( :)) hold van
  • Különlegesség: a bőrüknek kék árnyalata van, hegyes a fülük, a férfiaknak gyorsabban nő a hajuk
  • Politikai berendezkedés: bölcs-vezérek (3 nagy bölcs vezeti az országot, ha az egyik meghal a nép szavaz helyette egy másikat)
  • Világpolitika: állandó háborúban állnak a démonokkal
Jantuk
 A jantuk nagy különlegessége az, hogy képesek emberi testükből átalakulni egy állati testé (mindenki más állattá, persze vannak esetek, mikor több embernek ugyan az az "védőszelleme".)  A jantuk nyugaton telepedtek le. Lakhelyükön fenyvesek, havasok, hideg helyek és barlangok, a hó szüntelenül esik, az a tél világa. 
  • Szemük: eredetileg zöld, azonban ez a népkeverés után változó lett
  • Erejük: eredetileg védőszellem megidézés (állattá való átalakulás) és a négy elem közül egy, a szerencséseknek több elem alkalmazása, azonban ez mára már változott, de a legtöbb jantuban megvan erre a tehetség
  • Istennőjük: Traumen
  • Ország: Snowland
  • Földrajzi elhelyezkedés: Galem-hegyek, északon 
  • Vezető család: Ringe ház 
  • Címer: egy hófarkas, mögötte hegyek 
  • Zászló: fehér alapon a címer 
  • Különlegességük: át tudnak alakulni védőszellemmé (állattá), ezt a képességet csakis a jantuk tudják megcsinálni. Nem tudnak meleg évszakot teremteni, mert akkor megszűnne a természetes körforgás, és rengeteg állat elpusztulna. Látszólag teljesen ugyan úgy néznek ki, mint az emberek.
  • Politikai berendezkedés: királyság (a vezető családból kerül ki a király, mint trónörökös)
Nimfák
 A nimfák északon telepedtek le. Lakhelyükön rétek, erdők, patakok és tavak vannak, a tavasz az egyetlen évszakuk. 
  • Szemük: eredetileg kék, azonban ez a népkeverés után változó lett
  • Erejük: eredetileg a tőrbecslás, a szépség, a csábítás és a zene illetve az ének és a mérgek felhasználása. Ez mára már változott, de a legtöbb nimfában megvan ezekre a tehetség.
  • Istennőjük: Aquahex
  • Ország: Kralissia
  • Földrajzi elhelyezkedésük: Kamilla-völgy, nyugaton
  • Vezető család: Prid ház
  • Címer: egy tündérszárny, mellette meg egy 5 szirmú virág 
  • Zászló: lila alapon fehér pöttyök 
  • Különlegességük: régebben azt hitték, hogy a nimfák csakis nők, vagy ferde hajlamúak lehettek, persze mára már bizonyos, hogy ez nem igaz. Sokkal szebbek, mint az átlag emberek, a testükön megtalálható egy levél alakú anyajegy (kivétel nélkül, még a félvéreken, negyedvérűeken is). 
  • Politikai berendezkedés: királyság (a vezető családból kerül ki a király, mint trónörökös)
Démonok
A démonok délre telepedtek le. Lakhelyükön száraz sivatag és némi láva van, nincs évszakuk, mivel egy pajzs fedi az egész országot ezért az ég mindig sötét. 
  • Szemük: vörös (kivétel nélkül, akikben van démoni erő, de nem démonok azoknak vörös árnyalat van a szemükben)
  • Erejük: kizárólag csak a fekete mágia 
  • "Istenük": Balthazar 
  • Ország: Breighnow
  • Földrajzi elhelyezkedésük: Greta-sivarag, délen 
  • Vezető család: Gerraw ház 
  • Címer: egy 1-s szám (ez annak a jele, hogy szerintük csak egy isten létezik, aki Balthazar) 
  • Zászló: fekete alapon egy nagy egyes szám 
  • Különlegességük: vörös a szemük egytől egyig. Más (nem démonok) fájdalma erősíti őket, boldogok, mikor szenvedést látnak. 
  • Politikai berendezkedés: királyság (a vezető családból kerül ki a király, mint trónörökös)
  • Világpolitika: állandó háborúban állnak a hold elfekkel
Nap elfek
A nap elfeket még Balthazar írtotta ki vezetőistenükkel együtt a legenda szerint. Ezért Karen, a holdelfek vezéristene és egyben Cézár ikertestvére bosszút esküdött, így állandó a csatározás a két kaszt között. 
  • Szemük: ?
  • Erejük: ?
  • Istenük: Cézár
  • Ország: ?
  • Földrajzi elhelyezkedés: ?
  • Vezető család: ? 
  • Címer: ?
  • Zászló: ?
  • Különlegességül: ?
  • Politikai berendezkedés: ? 

2014-08-21

Főistenek

Ork főisten 
 Neki nincsen varázsereje, viszont kimagaslóan ért a közelharchoz, de ezzel együtt nagyon okos, intelligens és ravasz. 
  • Nép: emberek 
  • Erő: közelharc, ravaszság, találékonyság, okosság
  • Szín: barna
Aquahex főistennő
 Aquahex főként nemek szerint tud támadni. Gyermekeiben benne ég az ő szenvedélyes tüze, melynek egy férfi/nő sem tud ellenállni. 
  • Nép: nimfák 
  • Erő: érzelmek befolyásolása, szerelem keltés, a mérgek használata és az ének valamint a zene használata
  • Szín: kék
Karen főisten
 Karen a legerősebb erő birtokosa. A mondák szerint az erejét a bosszú érdekében 1000 szeresére fejlesztette az eredetinek hogy, megölje Balthazar-t.
  • Nép: hold elfek 
  • Erő: mágia
  • Szín: fekete
Traumen főistennő
 Traumen a legendák szerint egy hófarkas és egy nimfa gyermeke, ki évente egyszer mindig megjelenik a havasokban hófarkas formájában, hogy megtalálja a 4-edik elveszett gyermekét. 
  • Nép: jantuk
  • Erő: állattá alakulás, négy elem
  • Szín: zöld
Balthazar főisten
 Balthazar az "antiisten". A mondák szerint megölte Karen főisten ikertesvérét, Cézárt, aki ezért bosszút esküdött neki. Balthazart a kegyetlenség és a gonoszság hajtja, ez élteti. 
  • Nép: démonok
  • Erő: fekete mágia, fájdalom, gonoszság
  • Szín: vörös
Cézár főisten
 Cézárt a legendák szerint Balthazar ölte meg, bár ennek okát nem tudni. Nagyon kevés feljegyzés van róla.
  • Nép: nap elfek
  • Erő: ?
  • Szín: ?